Az utolsó négy tengeri tehén

A floridai manátuszok a tengeri tehenek állattani rendjébe tartoznak. A tudósok Sireniáról, azaz szirénekről beszélnek, és a fosszilis csontvázleletek alapján 50 millió évre visszamenőleg tudják követni előfordulásukat. Az állatok vízben és szárazföldön is élő, négylábú állatoktól erednek. Az evolúció során a hátsó végtagok elcsökevényesedtek, és farokuszonyuk fejlődött. 

Az évmilliók során összesen körülbelül 35 tengeri tehénfajta létezett. Ma már csak négy fajta létezik. Ezek közül három a manátuszfélék (Trchechidae) családjába tartozik. Az amazonasi manátusz (Trchechus inunguis) az Amazonban és annak mellékfolyóiban honos. Az egyetlen, kizárólag édesvízben élő fajta. Az afrikai manátusz (Trichechus sanegalensis) Nyugat-Afrikai partjainál és folyóiban fordul elő. És végül létezik még a karibi manátusz (Trichechus manatus), amely az USA-tól egészen Brazíliáig, a Karib-térségben és az Atlanti-óceán partvidékén él.

A floridai manátusz (Trichechus manatus latirostis) a karibi manátusz egyik alfaja. Feltehetően azokból a népességekből fejlődött ki, amelyek körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak után vándoroltak észak felé. Az alfaj elterjedési területe csak télen korlátozódik Rhode Islandig felúszik, mások a Mexikói-öbölben Texasig úsznak.

A tengeri tehenek rendjének második családjából, a dugongfélékből (Dugongidae) mára csak egy faj maradt fent: a dugong (Dugong dugon). Ez az állat az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati részén él. Egy rokon faj, a Steller tengeri tehene a 18. században halt. Ez a faj a Bering-tengerben volt honos, és Georg Wilhelm Steller után nevezték el.

A német természetkutató 1741-ben először írt az akár nyolc méter hosszú és négytonnás fajtáról. Még harminc év sem telt el, és vadászok leölték az utolsó példányát is.

via: www.csutkamano.hu