Mindenki ismeri a töltőtollat de kevesen tudják a történetét.
A töltőtoll széles körben elterjedt az írni tudók között, sokáig körülményes volt tollal és tintával írni de az ember egy idő után ezt is forradalmasította. 1884-ben egy biztosítási ügynöknek elege lett a toll és a tinta kényelmetlen használatából és forradalmasította a tollak világát. Mr. Waterman-nek sem mérnöki, sem tudományos képzettsége nem volt, mégis kikutatta azt, amit értelmiségiek százai nem tudtak; a válasz alapjában véve egyszerű volt. Waterman felfedezte, hogy a hajszálcsöves elmélet nyomán egy jelentős, dinamikus atmoszférikus nyomás érhető el. Az adagolóban, mely a tintát a tollhegy hátsó oldalán a papírra tereli el, Waterman két vagy három vezetéket illetve csatornát alakított ki, mely a levegő és a folyadék egyidejű mozgását tette lehetővé. A levegő a felhasznált tinta helyére került. A töltőtoll egyedi tulajdonsága a vonalszélesség elegáns variációinak létrehozása, mely az író kéznyomásával egyenes arányban változik. A töltőtoll legjobban a savmentes, rétegelt papíron ír a legszebben. A kézírásához alkalmazkodó hegyméretek széles választékában szerezhető be a töltőtoll. Ennek köszönhető, hogy még ma is népszerű íróeszköz, és sokan előszeretettel használják.